A kódlapok óriási problémát jelentenek, mert kezelésük nem egyértelmű. Ha Windows felhasználóként megnézzük a Vezérlőpulton a Területi és nyelvi beállítások utolsó, Speciális fülén a kódlapkonverziós felsorolást meg a nyelvek kiválasztását, talán átérezzük a probléma súlyát. Amikor még csak a sima ASCII kódolás létezett az angol ABC–re, 128 karakteren, azaz 7 biten, ez még nem jelentett problémát. Problémává akkor vált, amikor a 8 bites kódolásból fennmaradó újabb 128 karakterre minden nemzet be akarta rakni a saját jellegzetes betűit. Tovább bonyolította a dolgot, hogy azután megjelent a Unicode, ami gyógyírt jelentett volna a bajra, csak annak meg jóval nagyobb a memóriaigénye. Erre reagálva megalkották például az UTF–8–at, ami egy kompromisszumos megoldás, az ASCII–nál több a helyigénye, a Unicode–nál kevesebb, meg még néhány hasonló megoldás született, és most ott tartunk, hogy többféle kódolás van, és a legtöbb kódoláshoz különféle kódlapok. A Windowsban a magyar az 1250–es kódlapra tartozik, ISO–ban a 8859–2–re, és még sorolhatnám. A lényeg, hogy megfelelő kódlap nélkül a betűk rosszul jelennek meg. Ha szöveget fordítunk, javaslom az EditPlus2–t (www. editplus.com), mert az figyel erre, és mellesleg kiváló szolgáltatásai vannak (pl. oszlopkijelölés text fájlban, vagy az ismétlődő sorok egyelése). A kódlapokkal elsősorban a szoftveresnek kell foglalkoznia, de ha elfelejtené, a fordító feladata felhívni figyelmét a problémára. A Microsoft Pressnél még régebben megjelent egy könyv, amelynek címe Writiting International Software, kb. 1000 oldal.

ungarisch IT dolmetscher

Ennek a kis könyvnek a keretein belül nem szentelhetünk több figyelmet a lokalizációnak, de akit érdekel a téma, annak jó szívvel ajánlom Bert Esselink: A Practical Guide to Locaization című művét.

3. Gazdasági szakszövegek fordításának sajátosságai

A gazdasági szöveg igen tág fogalom, az élet minden területén találkozunk ilyen szövegekkel. A bölcsész képzettségű fordítók sokszor megriadnak tőle, pedig a gazdasági szövegek fordítása nem ördöngösség – elég, ha feltételezzük, hogy ezek a szövegek logikusak.

Talán segíthet átlátni a gazdasági szövegeket, ha felállítunk egyfajta szövegtipológiát. Ez a szövegtipológia nem teljes, és nem feltétlen érvényes, de talán segít a fordítók orientálásában. Első megközelítésben soroljuk a szövegeket jogi–gazdasági, leíró és befolyásolási kategóriába!

A jogi–gazdasági szövegek fordítása nagyon hasonlít a jogi szövegek fordítására, annyi csupán a különbség, hogy míg a jogi szövegek fordításánál a szöveghűség nagyon fontos, a jogi–gazdasági szövegeknél elsősorban az érthetőség szempontjainak kell a fordítást vezérelnie. A jogi–gazdasági szövegek legismertebb kategóriái a következők: 1. gazdasági jelentések, beszámolók, és az ezen alapuló elemzések, 2. szabályzatok (környezetvédelmi, szervezeti és működési, pénztárkezelési stb.).

A gazdasági beszámolók általában egy országra vagy egy cégcsoportra jellemzők, és a célszemélynek/célszervezetnek megfelelő részletezettségben tartalmazzák a vállalkozás tevékenységére vonatkozó adatokat. Ide tartozik a számviteli kimutatásokon alapuló éves beszámoló is, amelynek részei a mérleg, az eredmény kimutatás, a kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés. Az éves beszámoló az államnak szól, és az állam a Számviteli törvényben írja elő ennek minimális részletezettségét. A vállalkozás azonban ezeket a kategóriákat tovább bonthatja. Érdemes a fordítónak beszerezni a munkanyelvein a magyar mérleg és eredménykimutatás sémáit. Ez angol és német fordítással együtt megtalálható Székány András honlapján a http://members.chello.hu/szekany.andras/mix/merleg.pdf címen. A kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés szabadszöveges, törvény csak a minimális tartalmát írja elő. Minden jó fordításnál alapvető, hogy a fordító nagy vonalakban ismerje a témát, amelyről fordít, és a saját fogalmi hálójában el tudja helyezni az egyes fogalmakat. Sok fordító azonban sajnos nincsen tisztában a számvitellel. Igaz, hogy a számvitel bonyolult tevékenység, de egy fordítónak nem kell részleteiben ismernie. Az alábbiakban vállalkozom a lehetetlenre, és megpróbálom a számvitel lényegét egy fordító számára néhány mondatban összefoglalni. A számvitelt egy német szerző úgy aposztrofálta, mint a gazdaság történetírását. A számvitel olyan rendszer, amely megpróbálja a gazdasági tevékenységek egészét átfogni, számszerűsíteni (pénzre váltani) és egységes keretbe foglalni. A számvitel regisztráló jellegű, főleg a múltra vonatkozó információkat rögzít. A számvitelben ún. számlákat használunk az egyes könyvelési tételek regisztrálásához. Ez a számla fogalmi tétel (account), nem az értékesítéssel kapcsolatos számla (invoice). Minden számlának van száma, neve, és két oldala: a tartozik és a követel oldal. A könyvelési tételek szintén tartozik és követel oldalból állnak: a tartozik (T) utáni számlaszámhoz tartozó számlának a tartozik oldalára könyveljük a feltüntetett összeget, míg a követel (K) utáni számlaszámhoz tartozó számlának a követel oldalára könyveljük ugyanazt az összeget. A számláknak lehet tartozik vagy követel egyenlege attól függően, hogy melyik ol-dalon kapunk nagyobb számot, ha az oda tartozó könyvelési tételeket összeadjuk. Az egyenleg értéke pedig a tartozik és a követel oldal különbözetének abszolút értéke. A számlák számát és nevét a vállalkozás (szervezet) számlatükrében találjuk. A számlatükörnek van minimális részletezettsége, amelyet szintén a Számviteli törvény határoz meg (érdemes beszerezni), de ez is tovább bővíthető egyedi igények alapján – például a 9–es számlaosztályban található árbevétel kategória (általában 91) tovább bontható mondjuk 911 belföldi árbevétel, 912 export árbevételre, és a 911 még tovább bontható 9111 Budapestről származó árbevétel, 9112 vidékről származó árbevétel kategóriákra, vagy elkülöníthető akár a központ és a telephely szerint is. A számlaosztály megegyezik a számlaszám első jegyével, és jelentéssel bír; a 0 technikai számlaosztály (bankszámvitelben kiemelt jelentősége van), 1–2–3 követelések, 4 kötelezettségek, 5 költségek költségnem szerint, 6–7 költségek költséghely/költségviselő szerint, 8 ráfordítások, 9 bevételek. Ennek a bevezetőnek a lényege tehát az, hogy a számviteli szöveg, bár vannak törvényben leírt alapjai, a vállalkozásra jellemző szöveg. Ne feledjük el, hogy csak a magyarországi szervezetek vagy külföldi szervezetek magyarországi fióktelepei esnek a magyar számviteli szabályozás hatálya alá! Ugyan az Európai Unióban cél a nemzetközi számviteli standardokkal (IAS) harmonizáló nemzeti szabályozás kialakítása, egyelőre nem mondhatjuk, hogy a különböző országok számviteli szabályozása egységes lenne. Az lAS–sel „vetélkedő” szabvány a GAAP (Generally Accepted Accounting Procedures, Általánosan elfoga-dott számviteli eljárások), amelyet elsősorban az Egyesült Államokban használnak. Ha tehát nem magyarországi szervezetről szóló szöveget fordítunk, nem kell feltétlenül magyarossá tenni a szöveget – ha a szöveg túl magyaros, esetleg hajlamos a célközönség úgy értelmezni, mintha hazai vállalkozásról vagy egyéb szervezetről lenne szó. A nemzetközi számvitel igen bonyolult terület, és szakembereink döntő többségének fogalma sincs a Magyarországon kívüli gyakorlatról. Ha az ügyfél nem elégedett amiatt, mert a fordítás nem magyaros, érdemes megmondani neki, hogy azért nem magyaros, mert a jogszabályi/gazdasági környezet, amelyben értelmezni kell, az sem magyaros. A két szabályozás közötti konverzió, adaptáció már nem a fordító dolga – az még a szakembereknek is kemény dió.

übersetzer ungarisch budapest

Az adózás a számvitelen alapul, de a számvitel szabadsága nem jellemző rá: a társasági adó kiszámításánál például a számviteli kategóriákat korrigálni kell. Ha valaki adózással foglalkozik, az adótörvényt és a helyi adórendeleteket illik beszerezni, kicsit megismerni. Míg a számvitelben található kifejezéseket, például a számlák nevét viszonylag szabadon kezelhetjük, az adózásnak kötött, jogszabályban meghatározott terminusai vannak, amelyek szintén a társadalmi–gazdasági környezet sajátosságai. Bár úgy tűnhet, ezzel azt sugallom, hogy az adózási kifejezéseket szótárból érdemes kinézni, ez nincs így. Ugyan több–kevesebb sikerrel állítottak össze adózási szótárakat, de mivel ezeknek a kifejezéseknek legtöbbször nincsen ekvivalensük a célnyelven, jó megoldás, ha mi magunk alkotunk értelemszerű megfelelőket. Ez a helyzet azonban változóban van, mióta folyik az Európai Uniós jogharmonizáció. Előkerülnek új kifejezések, mint például a hozzáadottérték–adó, ami meglepheti a fordítót: nem minden VAT/TVA/lVA/Mehrwertsteuer ÁFA, de minden ÁFA VAT. Javasolt az APEH honlapján megkeresni a magyar kifejezések angol fordítását; ugyan a fordítások ott sem tökéletesek sok esetben, de hivatkozhatók.

aus dem ungarischen ins deutsche

Ismét felmerül a nemzetközi nyelvhasználat problémája: vajon a fordítónak olyan szöveget kell előállítania, amely tökéletesen beilleszkedik az adott idegen nyelvi kultúrába, vagy olyat, amely némiképp idegenül hangzik? Mindenkinek magának kell választania – mindkettő ellen és mellett szólnak érvek.